Hiába figyelmeztette évek óta a pedagógustársadalom az oktatáspolitika irányítóit az iskolákban elharapódzó, tanárokat veszélyeztető erőszakos cselekményekre, érdemben nem foglalkoztak a kérdéssel. A pedagógusok szerint ehelyett folyamatosan kétségbe vonják felkészültségüket: elvonták döntési jogukat, hogy a gyermekek évfolyamismétléséről önállóan határozzanak, titoktartásra kötelezték őket, szétbombázva a szülő-diák-pedagógus korábban jól működő bizalmi kapcsolatát. 
Az egyik kisváros általános iskolájában váratlanul tanárnőjére támadt egy kamaszfiú a folyosón, és osztálytársai szeme láttára megütötte. A fiatal tanárnő a történtek ellenére megtartotta óráit, nem ment betegállományba, úgy érezte, engedett volna a megfélemlítésnek, ha hátat fordít a katedrának. Szerinte az utóbbi időben elszaporodó erőszakos események részben azzal vannak összefüggésben, hogy a jogalkotók a diákok és a szülők mozgásterét kiszélesítették, és szinte védtelenül hagyták a pedagógusokat.
"Megbecsülhetetlen a tanárokat, oktatási dolgozókat érő erőszakos cselekmények száma" – mondta lapunknak Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. Szerinte az érintettek éveken át szégyelltek beszélni az erőszakról. Ma viszont a diákok rögzítik és nyilvánossá teszik a pedagógusokkal szembeni fizikai és verbális támadásokat, mintha ezek lennének a követendő példák.
Kerpen Gábor ezt az attitűdváltást súlyosabb gondnak tartja, mint az atrocitást. Az erőszakos cselekményekért felelősségre vonható a média is, amely olyan időpontban sugároz beszélő- és valóságshow-kat, amikor a gyerekek többsége szülői felügyelet nélkül néz televíziót. Ezekben a műsorokban olyan példákat láthatnak a gyerekek, amelyek azt sugallják, hogy a konfliktushelyzeteket agresszióval lehet megoldani. A műsorvezetők nem oldják fel a fiatal nézőben az érzelmi konfliktushelyzetet, és a szülő, mivel nincs a gyermeke mellett, nem tudja megbeszélni a látottakat.
Kerpen Gábor szerint a kormányzat felelősségét is meg kell állapítani az erőszakos eseményekben, hiszen 2003 óta számos intézkedéssel megingatták a szülők pedagógusokba vetett bizalmát. Így például a titoktartási kötelezettség bevezetésével és azzal, hogy megkérdőjelezték a tanárok szakmai ítélőképességét, s önállóan nem dönthetnek diákjuk évismétléséről. A PDSZ elnöke lehetséges megoldásnak tekinti, hogy a kormányzat tegye lehetővé az iskoláknak olyan szakemberek alkalmazását, akik a pedagógusok mellett egyénileg is foglalkoznak a gyerekekkel, megbeszélnék az őket foglalkoztató kérdéseket, amelyek kezelés nélkül akár agresszióban is jelentkezhetnek.
"A társadalom morális állapota összefüggésben van az iskolai légkörrel" – mondta lapunknak Münnich Iván agressziókutató. Fellazultak az erkölcsi normák, alacsonyabbak az elvárások, kevés a követendő viselkedésminta a fiatalok előtt. Münnich szerint ebben a helyzetben és kezelésében egyaránt felelőssége van a jogalkotónak, a szülőnek – akinek felügyelnie kell gyermeke viselkedését –, valamint az iskolának, hogy felkészüljön az erőszakos helyzetek kezelésére. Münnich Iván az érintettek erkölcsi kötelességének tartja, hogy saját területükön rendet tegyenek, és abbahagyják az egymásra mutogatást.
A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete közleményében a pedagógusokat és az iskolákat tette felelőssé az elharapódzó erőszakért. Keszei Sándor, a szervezet elnöke szerint a közoktatási törvény egyértelműen megállapítja, hogy a gyermek emberi méltóságát, jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell nyújtani a fizikai és lelki erőszakkal szemben. Az egyesület szerint a kiskorú jellemének, egyéniségének formálása is az intézmény hatáskörébe tartozik.
"Amíg neoliberális szellemben irányítják az oktatáspolitikát, addig lehetetlen vállalkozás az iskolai erőszak visszaszorítása" – mondta lapunknak Baranyi Károly, a Nemzeti Pedagógusműhely vezetője. Szerinte a legnagyobb gond az, hogy a gyerekek unatkoznak az iskolapadokban, és érdeklődésüktől, képességeiktől függetlenül arra kötelezik őket, hogy tizennyolc éves korukig uniformizált intézményekben tanuljanak, miközben lehet, hogy szívesebben tanulnának szakmát, ami leköti a figyelmüket, és sikeres emberré teszi őket. Az unatkozó tanulók, ha nem szerezhetnek élményeket az iskolában, máshonnan pótolják igényüket, a többi között erőszakos felvételek nézegetéséből, készítéséből. Baranyi Károly szerint a gyerekek nevelése emiatt kikerül a szülő és a pedagógus kezéből, a kortárscsoportok válnak meghatározóvá a viselkedésminták kialakításában.
A Nemzeti Pedagógusműhely vezetője elengedhetetlennek tartja az egyfajta iskolatípus mellett a finanszírozási rendszer átalakítását is. Az intézmények a tömegképzésben érdekeltek, és a diákok kicsapásának nincs visszatartó ereje, mert az iskolák versengenek a tanulókért. A jogszabályok szerint az iskolából eltanácsolt tanulót ráadásul a jegyző bármikor visszahelyezheti. Baranyi Károly szerint a szülők mellett, akiknek felelniük kellene gyermekeik viselkedéséért, a tanároknak is változtatniuk kell álláspontjukon, nem szabad, hogy elutasítsák munkájuk szakmai ellenőrzését.
